A céged számai
többet mondanak,
mint gondolnád.

Az M&A a „Mergers and Acquisitions”, vagyis összeolvadások és vállalatfelvásárlások rövidítése. A kifejezést gyűjtőfogalomként használjuk minden olyan ügyletre, amikor egy vállalkozás tulajdonosi szerkezete érdemben megváltozik: például valaki megvásárol egy céget, két vállalkozás egyesül, vagy egy befektető többségi részesedést szerez.

Mi a különbség merger és acquisition között?

Acquisition – felvásárlás: az egyik fél megszerzi a másik vállalkozás egészét vagy meghatározó tulajdoni hányadát. A hétköznapi magyar szóhasználatban a cégvásárlások nagy része ide tartozik.

Merger – összeolvadás/egyesülés: két vállalkozás úgy kapcsolódik össze, hogy a korábbi különálló működés helyett közös struktúra jön létre. Jogilag ennek több formája lehet.

Miért vesz valaki céget?

A vevő motivációja sokféle lehet: új piac megszerzése, ügyfélállomány bővítése, technológia vagy szakértelem megszerzése, versenytárs kivásárlása, kapacitásbővítés, generációváltás vagy egyszerűen befektetési cél.

Az eladó oldalán gyakori ok a tulajdonosi kiszállás, nyugdíjba vonulás, generációváltás, tőkefelszabadítás vagy az, hogy egy nagyobb szereplő jobb növekedési lehetőséget kínál.

Hogyan néz ki egy tipikus cégvásárlás?

A folyamat leegyszerűsítve általában a következő szakaszokból áll:

1. Első érdeklődés és információcsere – a felek megismerik egymás szándékát és a vállalkozás alapadatait.
2. Indikatív értékelés – kialakul egy első kép arról, milyen értéktartomány lehet reális.
3. LOI / term sheet – szándéknyilatkozat vagy fő üzleti feltételek rögzítése.
4. Due diligence – pénzügyi, jogi, adózási, kereskedelmi és szükség szerint műszaki átvilágítás.
5. Végleges értékelés és tárgyalás – a feltárt információk alapján pontosodik a vételár és a szerződéses struktúra.
6. SPA és zárás – részvény-/üzletrész-adásvételi szerződés és a tranzakció teljesítése.

A cégérték és a vételár nem ugyanaz

Ez az egyik legfontosabb M&A-alapelv. Egy vállalkozás becsült gazdasági értéke segít meghatározni a tárgyalási keretet, de a tényleges vételárat a piac, a vevő és az eladó alkupozíciója, a finanszírozás, a szinergiák, a kockázatok, valamint a szerződéses feltételek is befolyásolják.

Egy stratégiai vevő például azért fizethet többet, mert a megvásárolt cég ügyfélállománya vagy technológiája számára különösen értékes. Ugyanez a vállalkozás egy pénzügyi befektető számára más értéket képviselhet.

Miért fontos az átvilágítás?

A közzétett éves beszámoló nagyon sok információt ad, de nem mutat meg mindent. A vevőnek szüksége lehet többek között a vevőkoncentrációra, szerződésállományra, tulajdonosfüggésre, tényleges adósságra, függő kötelezettségekre, normalizált vezetői költségekre és jövőbeni beruházási igényre is.

Hol segíthet a GlobalTaxAI?

A GlobalTaxAI nem helyettesíti a teljes M&A-átvilágítást. Arra viszont alkalmas, hogy az első döntési pont előtt strukturált képet adjon a vállalkozás pénzügyi helyzetéről és indikatív értékéről. Ez segíthet eldönteni, hogy érdemes-e mélyebb vizsgálatba és tranzakciós költségekbe kezdeni.

Kapcsolódó fogalmak: due diligence, enterprise value, equity value, DCF, EBITDA, WACC.

A vállalatértékelésnél nincs egyetlen olyan képlet, amely minden cégre és minden helyzetre automatikusan helyes eredményt adna. A nemzetközi értékelési gyakorlat három alapvető megközelítést különböztet meg: piaci, hozamalapú és költségalapú megközelítést.

1. Piaci megközelítés

A piaci megközelítés azt vizsgálja, hogy hasonló vállalkozásokért vagy üzletrészekért milyen árat fizet a piac. Tipikus eszközei a vállalati szorzók, például az EV/EBITDA, EV/EBIT vagy P/E.

Egyszerű példa: ha hasonló cégek jellemzően 6× EBITDA értéken cserélnek gazdát, és a vizsgált cég fenntartható EBITDA-ja 100 millió Ft, akkor 600 millió Ft körüli vállalatérték adódhat kiindulópontként.

A nehézség az, hogy két cég ritkán valóban azonos. Növekedés, kockázat, ügyfélkoncentráció, tőkeigény, marzs és finanszírozás jelentősen eltérhet.

2. Hozamalapú megközelítés

A hozamalapú megközelítés abból indul ki, hogy egy üzleti eszköz értékét végső soron az határozza meg, milyen jövőbeni gazdasági hasznot képes termelni. A legismertebb módszer a DCF, vagyis diszkontált cash flow értékelés.

A DCF a jövőbeni szabad cash flow-kat becsli, majd ezeket egy kockázathoz igazított diszkontrátával jelenértékre hozza. A módszer elméletileg erős, ugyanakkor érzékeny a feltételezésekre: kis változás a növekedésben, marzsban vagy WACC-ban jelentős értékkülönbséget okozhat.

3. Költségalapú megközelítés

A költségalapú vagy eszközalapú megközelítés azt vizsgálja, hogy mennyit érnek a vállalkozás eszközei a kötelezettségek levonása után, szükség szerint piaci értékre korrigálva.

Ez különösen fontos lehet ingatlan-, befektetési vagy eszközigényes társaságoknál, illetve olyan cégeknél, ahol a működési cash flow nem tükrözi megfelelően az eszközállomány értékét.

Melyik a „legjobb” módszer?

Nincs minden helyzetben legjobb módszer. A módszert a vállalkozás jellege, az értékelés célja, a rendelkezésre álló információ és a piac határozza meg. Gyakran több megközelítést is érdemes használni, majd megérteni, miért adnak eltérő eredményt.

Mit mond erről a nemzetközi értékelési gyakorlat?

Az International Valuation Standards (IVS) ugyancsak a piaci, hozamalapú és költségalapú megközelítést nevezi meg a fő értékelési megközelítésekként. A standard hangsúlyozza, hogy a választott módszernek az adott értékelési célhoz és körülményekhez kell illeszkednie.

És a GlobalTaxAI?

A GlobalTaxAI cégértékelési modulja elsődlegesen hozamalapú DCF/FCFF módszert használ, mert a cél a vállalkozás működéséből származó jövőbeni pénztermelő képesség megragadása. Emellett eszközalapú kontrollpontot és a módszertanhoz illő piaci benchmarkokat is figyelembe vesz.

További olvasás

International Valuation Standards – Valuation Approaches and Methods
Aswath Damodaran – An Introduction to Valuation

A DCF – Discounted Cash Flow – a vállalatértékelés egyik legismertebb hozamalapú módszere. A gondolat egyszerű: egy vállalkozás értékét az határozza meg, hogy a jövőben mennyi pénzt képes termelni a tulajdonosok és finanszírozók számára, figyelembe véve a pénz időértékét és a kockázatot.

Miért nem elég a jövőbeni pénzeket összeadni?

Azért, mert egy év múlva kapott 100 millió Ft nem ugyanannyit ér, mint ma 100 millió Ft. A jövő bizonytalan, és a pénznek alternatív hozama is van. Ezért a jövőbeni cash flow-kat diszkontálni kell: jelenértékre hozzuk őket.

Az alapképlet logikája

A vállalatérték leegyszerűsítve:

Vállalatérték = jövőbeni szabad cash flow-k jelenértéke + terminális érték jelenértéke

Mi az FCFF?

Az FCFF – Free Cash Flow to Firm – az a pénzáram, amely a vállalkozás működéséből származik, és elvileg rendelkezésre áll mind a tulajdonosok, mind a hitelezők számára.

Egy gyakran használt közelítés:

FCFF = EBIT × (1 − adókulcs) + értékcsökkenés − CAPEX − ΔNWC

Magyarul: az adózott működési eredményhez visszaadjuk a nem pénzkiadás jellegű értékcsökkenést, majd levonjuk a beruházásokat és a forgótőke növekedését.

Mi az a terminális érték?

Nem reális 30–50 évre külön éves üzleti tervet készíteni. Ezért a részletes előrejelzési időszak után a vállalkozás fennmaradó értékét egy úgynevezett terminális érték foglalja össze.

Gordon-modell esetén:

TV = FCFF_n+1 / (WACC − g)

ahol g a hosszú távú fenntartható növekedés. Fontos feltétel, hogy a WACC nagyobb legyen a terminális növekedésnél.

Miért érzékeny a DCF?

A DCF legnagyobb erőssége és egyben gyengesége, hogy nagyon sokat mond a vállalkozás gazdasági logikájáról, de érzékeny az előrejelzésekre. Egy százalékponttal alacsonyabb WACC vagy magasabb terminális növekedés akár jelentősen növelheti a becsült értéket.

Ezért szakmailag helyesebb értéktartományban és szcenáriókban gondolkodni, mint egyetlen „pontos” számot közölni.

Mitől jó egy DCF?

• reális, normalizált induló jövedelmezőség;
• indokolható bevétel- és marzsprognózis;
• fenntartható CAPEX és forgótőke-feltételezések;
• következetes WACC;
• óvatos terminális növekedés;
• érzékenységi vizsgálat;
• az értékelési korlátok világos bemutatása.

A GlobalTaxAI megközelítése

A GlobalTaxAI nem egyetlen múltbeli évből vetíti ki mechanikusan a jövőt. A rendszer többéves trendeket, működési rezsimet, normalizált marzsot és fokozatos konvergenciát is figyelembe vesz, majd konzervatív, alap és optimista szcenáriókat mutat.

További olvasás

Aswath Damodaran – An Introduction to Valuation

Az EBITDA az Earnings Before Interest, Taxes, Depreciation and Amortization rövidítése. Magyarul leegyszerűsítve: kamatok, adók és értékcsökkenés előtti eredmény.

Mit próbál megmutatni?

Az EBITDA arra ad gyors képet, hogy a vállalkozás alapműködése mennyire jövedelmező, mielőtt figyelembe vennénk a finanszírozás, az adózás és az értékcsökkenés hatását.

Ez különösen hasznos lehet cégek összehasonlításánál, mert két vállalkozás eltérő adósságállománya vagy értékcsökkenési politikája jelentősen eltérítheti a nettó eredményt.

EBITDA nem egyenlő cash flow

Ez a legfontosabb figyelmeztetés. Egy cégnek lehet magas EBITDA-ja úgy is, hogy közben kevés készpénzt termel.

Miért?

• jelentős beruházásokat kell végrehajtania;
• gyorsan nőnek a vevőkövetelések;
• nagy készletet kell finanszíroznia;
• magas kamatot fizet;
• adókötelezettsége keletkezik;
• egyszeri működési tételek torzítják az eredményt.

EBITDA-marzs

Az EBITDA-marzs azt mutatja meg, hogy az árbevétel hány százaléka marad EBITDA-szinten:

EBITDA-marzs = EBITDA / árbevétel

A marzs trendje sokszor informatívabb, mint az abszolút EBITDA. Ha az árbevétel nő, miközben az EBITDA-marzs csökken, az arra utalhat, hogy a növekedés minősége romlik vagy a költségstruktúra nyomás alatt van.

Miért használják cégértékelésnél?

A tranzakciós gyakorlatban gyakori az EV/EBITDA szorzó. Ez azt fejezi ki, hogy a piac hány „évnyi EBITDA”-nak megfelelő vállalatértéket fizet egy adott típusú cégért.

De a szorzó csak akkor értelmezhető, ha az EBITDA megfelelően normalizált, és a vizsgált vállalat valóban összehasonlítható a benchmark cégekkel.

Mi a normalizált EBITDA?

Olyan EBITDA, amelyből kiszűrjük a nem ismétlődő vagy nem piaci tételeket. Például egyszeri kártérítés, egyszeri átszervezési költség vagy a tulajdonos piacitól jelentősen eltérő javadalmazása korrigálható lehet – de csak megfelelő dokumentáció mellett.

Mit érdemes együtt nézni az EBITDA-val?

Legalább a működési cash flow-t, CAPEX-et, forgótőke-változást, kamatterhet, adósságot és a többéves marzstrendet. Egy jó pénzügyi diagnózis ezért nem áll meg az EBITDA-nál.

A WACC – Weighted Average Cost of Capital – magyarul súlyozott átlagos tőkeköltség. Azt fejezi ki, hogy a vállalkozás finanszírozásának – saját tőkéjének és idegen tőkéjének – átlagos elvárt hozama mekkora.

Miért van egyáltalán tőkeköltség?

A vállalkozásba fektetett pénznek van alternatívája. A tulajdonos elvár hozamot azért, mert kockázatot vállal. A hitelező pedig kamatot kér a finanszírozásért. A WACC ezt a két elvárást egyetlen, súlyozott rátában egyesíti.

Az alapképlet

WACC = E/(D+E) × Ke + D/(D+E) × Kd × (1−T)

ahol:

• E = saját tőke piaci értéke,
• D = kamatozó adósság piaci értéke,
• Ke = saját tőke elvárt hozama,
• Kd = idegen tőke költsége,
• T = adókulcs.

Miért csökkenti a magasabb WACC a cégértéket?

A DCF-ben a jövőbeni pénzáramokat WACC-cal diszkontáljuk. Minél magasabb a diszkontráta, annál kevesebbet ér ma ugyanaz a jövőbeni cash flow.

Ez intuitív is: egy kockázatosabb vállalkozástól magasabb hozamot várunk el, ezért ugyanazért a jövőbeni pénztermelő képességért ma kevesebbet vagyunk hajlandók fizetni.

Miből áll a saját tőke költsége?

Egy gyakori CAPM-alapú megközelítésben:

Ke = kockázatmentes hozam + béta × részvénypiaci kockázati prémium + szükséges egyéb kockázati prémiumok

Nemzetközi vagy feltörekvő piaci értékelésnél külön kérdés lehet az országkockázat, kisvállalati prémium vagy egyedi cégkockázat kezelése.

Miért problémás KKV-knál?

Egy tőzsdén nem jegyzett magyar KKV-nak nincs közvetlenül megfigyelhető bétaértéke vagy piaci tőkeszerkezete. Ezért iparági benchmarkokból, cél tőkeszerkezetből és dokumentált piaci adatokból kell kiindulni.

A leggyakoribb hiba a „hasraütésszerű” WACC: például valaki egyszerűen 10%-ot használ, mert az kényelmesen hangzik. Egy szakmailag védhető értékelésnél minden fontos WACC-inputnak értelmezhető forrása vagy logikája kell legyen.

Miért kell érzékenységi vizsgálat?

Mert a WACC becslés, nem természeti állandó. Egy korrekt értékelés ezért megmutatja, hogyan változik az érték például ±1 százalékpontos WACC-változás mellett.

A GlobalTaxAI megközelítése

A GlobalTaxAI dokumentált piaci inputokból építi fel a WACC-ot, iparági béta és cél tőkeszerkezet felhasználásával. Az eredményt nem „szent számként” kezeli: az értékelési riport külön érzékenységi táblában is bemutatja a WACC és a terminális növekedés hatását.

További olvasás

Aswath Damodaran – Valuation resources

A cégértékelésben gyakran találkozunk két hasonlóan hangzó, de eltérő fogalommal: Enterprise Value (EV) és Equity Value. Ha ezeket összekeverjük, könnyen több tíz vagy százmillió forintos félreértés keletkezhet.

Mi az Enterprise Value?

Az Enterprise Value – leegyszerűsítve vállalatérték – a teljes operatív üzlet értéke, függetlenül attól, hogy azt saját tőkéből vagy hitelből finanszírozzák.

A DCF/FCFF módszer jellemzően először ezt az értéket adja meg.

Mi az Equity Value?

Az Equity Value a tulajdonosokra jutó érték. Ez közelebb áll ahhoz, amit hétköznapi értelemben „a cég értékének” gondolunk, ha az üzletrész vagy részvénycsomag értékéről beszélünk.

Az EV–Equity híd

Leegyszerűsített formában:

Equity Value = Enterprise Value − nettó kamatozó adósság ± egyéb nem működési korrekciók

Ha a vállalatnak 800 millió Ft az Enterprise Value-ja és 200 millió Ft nettó kamatozó adóssága van, akkor a tulajdonosi érték durván 600 millió Ft lehet.

Miért nem elég a mérleg „kötelezettségek” sora?

Mert nem minden kötelezettség kamatozó finanszírozás. Szállítói tartozás, adókötelezettség vagy passzív időbeli elhatárolás nem kezelhető automatikusan bankhitelként.

Ugyanígy a teljes pénzeszközállomány sem feltétlenül „felesleges pénz”. Egy vállalkozásnak működési likviditásra van szüksége, ezért csak a valóban nem működéshez szükséges, dokumentált többletpénz kezelhető külön korrekcióként.

Miért fontos ez tranzakciónál?

Egy adásvételnél gyakori a „cash-free, debt-free” logika: a felek egy operatív vállalatértékből indulnak, majd a záráskori adósságot, pénzt és forgótőke-korrekciókat külön rendezik.

Ezért amikor valaki azt mondja, hogy „a cég 1 milliárdot ér”, mindig érdemes visszakérdezni: Enterprise Value-ról vagy Equity Value-ról beszélünk?

Mit mutat a GlobalTaxAI?

A cégértékelési riport különválasztja a vállalatértéket és a tulajdonosi értéket, és az EV→Equity átvezetést külön híd formájában mutatja be. A kamatozó adósság és a nem működési korrekciók publikált beszámoló alapján becsült tételek, ezért a riport ezeket kontrollpontként is kezeli.

Gyakori vállalkozói kérdés: „Ha nyereséges a cég, miért nincs pénz a bankszámlán?” Az egyik leggyakoribb válasz a forgótőkében keresendő.

Mi a nettó forgótőke?

Egyszerű megközelítésben:

Nettó forgótőke = forgóeszközök − rövid lejáratú kötelezettségek

A mutató azt jelzi, hogy a rövid távon mobilizálható eszközök mennyire fedezik a rövid távú kötelezettségeket.

De a cash flow szempontjából még fontosabb a működési forgótőke

A napi működéshez gyakran úgy érdemes gondolkodni, hogy a vevőkövetelések és készletek lekötik a pénzt, míg a szállítói finanszírozás átmenetileg forrást biztosít.

Ha egy vállalkozás gyorsan nő, gyakran:

• több készletet kell tartania;
• nagyobb vevőállományt finanszíroz;
• a vevők később fizetnek, mint ahogy a szállítókat rendezni kell;
• az árbevétel növekedése előtt kell megelőlegezni a működés költségeit.

Egy egyszerű példa

Tegyük fel, hogy a cég 100 millió Ft-tal növeli az éves árbevételét, de a plusz értékesítéshez 25 millió Ft-tal nő a követelésállomány és 10 millió Ft-tal a készlet. Ha a szállítói tartozás csak 5 millió Ft-tal nő, akkor a növekedés nettó 30 millió Ft működési pénzt köt le.

A cég ettől még eredménykimutatás szerint nyereséges lehet – csak közben a növekedés finanszírozást igényel.

Mikor figyelmeztető jel?

Ha a követelések gyorsabban nőnek, mint az árbevétel, ha a készletforgás romlik, vagy ha a rövid lejáratú kötelezettségek tartósan gyorsabban nőnek, mint a forgóeszközök.

A negatív nettó forgótőke mindig rossz?

Nem. Bizonyos üzleti modellek – például gyors készpénzes értékesítés és hosszabb szállítói fizetési határidő – természetesen működhetnek negatív nettó forgótőkével. A lényeg az üzleti modell és a trend.

Miért fontos cégértékelésnél?

Mert a DCF-ben a forgótőke növekedése készpénzt von el a vállalkozástól. Egy gyorsan növekvő cég értéke túlbecsülhető, ha a modell feltételezi a bevételnövekedést, de nem számol az ehhez szükséges plusz forgótőkével.

A GlobalTaxAI megközelítése

A mérlegelemzés és a cégértékelés is külön kezeli a forgótőkét. A rendszer nem nullázza automatikusan a negatív működési forgótőkét, hanem az üzleti modell és a történeti tendencia alapján értelmezi.

Ha valaki komolyabban foglalkozik vállalatértékeléssel, előbb-utóbb találkozik Aswath Damodaran nevével. Nem azért, mert létezne egyetlen „Damodaran-módszer”, hanem azért, mert évtizedek óta az egyik legismertebb oktatója és rendszerezője a vállalati pénzügyeknek és az értékelésnek.

Ki ő?

Aswath Damodaran a New York University Stern School of Business pénzügyprofesszora. Saját hivatalos bemutatkozása szerint MBA- és PhD-fokozatát a UCLA-n szerezte, kutatási területei a vállalatértékelés, portfóliókezelés és alkalmazott vállalati pénzügyek. Az NYU MBA-programjában vállalati pénzügyet és értékelést oktat.

Miért ennyire ismert az értékelési szakmában?

Két okból különösen:

1. Rendszerezi az értékelési elméletet közérthető módon. A DCF, relatív értékelés, béta, kockázati prémium, tőkeköltség és növekedés összefüggéseit nagyon következetesen vezeti le.
2. Rengeteg adatot nyilvánosan hozzáférhetővé tesz. Iparági béták, tőkeszerkezetek, margók, értékelési szorzók és kockázati prémiumok évek óta elérhetők a NYU Stern oldalán.

Mit tanít az értékelésről?

Damodaran egyik alapgondolata, hogy egy pénzügyi eszköz értékének végső soron kapcsolatban kell állnia az általa várhatóan termelt cash flow-val, annak növekedésével és kockázatával.

Az értékelési modelleket több fő csoportba sorolja, például:

• diszkontált cash flow értékelés;
• relatív / szorzós értékelés;
• opcióárazási megközelítések.

Miért nem szabad „vakon” használni az adatait?

Mert a benchmark csak benchmark. Egy amerikai, globális vagy széles iparági átlag nem automatikusan egy magyar KKV „helyes” bétája vagy marzsa.

Damodaran maga is rendszeresen hangsúlyozza a feltételezések, a konzisztencia és a kontextus fontosságát. Az adatsorokat ezért értelmezni kell, nem bemásolni.

Hogyan használja a GlobalTaxAI?

A GlobalTaxAI a Damodaran-adatbázis bizonyos iparági és piaci benchmarkjait külső referenciaforrásként használja, például az automatizált WACC egyes elemeinél. A magyar vállalkozás saját pénzügyi adatai és a hazai kockázati környezet ettől külön kezelendő.

A rendszerben ezért az iparági mappingnak külön megbízhatósági szintje lehet, és közepes vagy alacsony bizonyosság esetén nem „átlagoljuk össze” mechanikusan a lehetséges szektorokat, hanem érzékenységet mutatunk.

Hivatalos források

Aswath Damodaran – Official Bio and Mission Statement
Damodaran Online – Valuation resources
Damodaran Online – Data history and philosophy

Rövid, közérthető definíciók a GlobalTaxAI riportokban és a vállalatértékelésben gyakran használt fogalmakhoz.

M&A

Mergers and Acquisitions. Összeolvadások és vállalatfelvásárlások gyűjtőfogalma. Ide tartozik például egy kft. üzletrészének megvásárlása vagy két vállalat egyesülése.

Due diligence

Tranzakció előtti átvilágítás. A vevő vagy befektető részletesen ellenőrzi a vállalkozás pénzügyi, jogi, adózási, üzleti és szükség szerint műszaki helyzetét.

EBIT

Kamatok és adózás előtti eredmény. Közelítőleg a vállalkozás működési eredményét mutatja az értékcsökkenés figyelembevételével.

EBITDA

Kamatok, adók, értékcsökkenés és amortizáció előtti eredmény. Hasznos működési jövedelmezőségi mutató, de nem azonos a cash flow-val.

EBITDA-marzs

EBITDA / árbevétel. Azt mutatja, hogy 100 Ft árbevételből hány forint EBITDA marad.

DCF

Discounted Cash Flow. Olyan hozamalapú értékelési módszer, amely a jövőbeni várható cash flow-kat diszkontálja jelenértékre.

FCFF

Free Cash Flow to Firm. A vállalkozás működéséből származó olyan szabad pénzáram, amely elvileg a saját tőke és az idegen tőke finanszírozói számára is rendelkezésre áll.

WACC

Weighted Average Cost of Capital. Súlyozott átlagos tőkeköltség: a saját tőke és az idegen tőke elvárt hozamának súlyozott átlaga. A DCF egyik kulcs diszkontrátája.

Enterprise Value (EV)

Az operatív vállalkozás teljes értéke, a finanszírozási szerkezettől függetlenül.

Equity Value

A tulajdonosokra jutó érték. Az Enterprise Value-ból jellemzően a nettó kamatozó adósság és egyéb nem működési korrekciók után jutunk el ide.

CAPEX

Capital Expenditure. Beruházási kiadás: például gép, eszköz, épület vagy más hosszabb távon használt eszköz beszerzése/fejlesztése.

Nettó forgótőke (NWC)

A rövid távú működés finanszírozási helyzetét jelző mutató. Egyszerű mérlegszemléletben forgóeszközök mínusz rövid lejáratú kötelezettségek.

ROE

Return on Equity. Saját tőke arányos megtérülés. Azt mutatja, milyen eredményt termel a vállalkozás a tulajdonosi tőkéhez képest.

ROA

Return on Assets. Eszközarányos megtérülés. A vállalkozás teljes eszközállományának eredménytermelő képességét méri.

Current ratio

Likviditási ráta: forgóeszközök / rövid lejáratú kötelezettségek. A rövid távú fizetőképesség egyik alapmutatója.

Quick ratio

Gyorsráta. A likviditást úgy vizsgálja, hogy a kevésbé gyorsan pénzzé tehető készleteket jellemzően kihagyja a forgóeszközökből.

Béta

A részvény- vagy üzleti kockázat piaci érzékenységének egyik mutatója. Nem tőzsdei KKV-knál jellemzően iparági benchmarkból indulunk ki.

Equity Risk Premium (ERP)

Részvénypiaci kockázati prémium: a befektetők által a kockázatmentes hozam felett elvárt többlethozam a részvénypiaci kockázat vállalásáért.

Terminális érték

A DCF részletes előrejelzési időszaka utáni vállalati értéket összefoglaló elem. Gyakran Gordon-növekedési modellel számítják.

Terminális növekedés (g)

A DCF-ben a hosszú távú, fenntartható növekedés feltételezése. Nem lehet korlátlanul magas: hosszú távon összhangban kell lennie a gazdasági realitással.

Normalizálás

Olyan korrekció, amely megpróbálja kiszűrni az egyszeri, nem ismétlődő vagy nem piaci tételeket, hogy a vállalkozás fenntartható működési teljesítményét lássuk.

Szcenárióelemzés

Több lehetséges jövőkép – például konzervatív, alap és optimista – külön értékelése. Segít elkerülni azt a téves benyomást, hogy egyetlen jövőbeni pálya biztosan bekövetkezik.

Érzékenységvizsgálat

Megmutatja, hogyan változik az eredmény, ha egy fontos feltételezés – például WACC vagy terminális növekedés – módosul.